Elizeus idejében egyre többen szerettek volna Istenről tanulni. A próféta tanítványai már nem fértek el abban a házban, ahol laktak. Ezért ezt mondták Elizeusnak:

– Menjünk a Jordán folyó mellé, és építsünk magunknak egy nagyobb házat!

– Menjetek! – válaszolta Elizeus.

A tanítványok azonban azt szerették volna, hogy a próféta is velük menjen.

– Kérünk, gyere velünk!

– Elmegyek – felelte Elizeus. 

Amikor odaértek a folyóhoz, fát kezdtek kivágni az építkezéshez. Az egyik fiatalember éppen egy fát döntött ki, amikor a fejsze vasa lerepült a nyélről, és a folyóba esett. Nagyon megijedt.

– Jaj, uram! – kiáltotta. 

– Kölcsönkértem azt a fejszét!

A fiatalember szomorú volt, mert nem az övé volt a szerszám, és nem tudta volna kifizetni. Elizeus megkérdezte:

– Hová esett?

Amikor megmutatta a helyet, Elizeus levágott egy ágat, és a vízbe dobta. Ekkor csoda történt: a fejsze vasa feljött a víz tetejére, és úszni kezdett.

– Vedd ki! – mondta Elizeus.

A fiatalember kinyújtotta a kezét, és kivette a fejszét. Isten számára még egy elveszett fejsze sem volt túl jelentéktelen. Segített annak a fiatalembernek, aki bajba került.