Amikor hosszú ideje nem esett az eső, sok embernek kevés élelme maradt. Egy sareptai özvegyasszony és a fia is nagyon nehéz helyzetbe került. Már csak egy marék lisztjük és egy kevés olajuk maradt.

Egy nap Illés próféta érkezett hozzájuk. Vizet és egy kis kenyeret kért. Az asszony elszomorodott.

– Csak annyi lisztem és olajam maradt, hogy még egyszer tudok sütni a fiamnak és magamnak – mondta.

Illés azonban arra kérte, hogy először neki készítsen egy kis lepényt, és bízzon Isten ígéretében.

Az asszony hitt Isten szavának. Elkészítette a kenyeret, és csoda történt.

A lisztes korsó nem ürült ki, az olajos korsó sem fogyott el. Napról napra mindig maradt benne elegendő.

Isten gondoskodott az özvegyről, a fiáról és Illésről is. Az asszony megtanulta, hogy Isten mindig hűséges az ígéreteihez.