Isten egy napon megszólította Jónást:

– Menj Ninivébe, és mondd el az embereknek, hogy hagyják abba a gonoszságot!

Ninive nagy és fontos város volt. De Jónás nem akart odamenni. Nem szerette Ninive népét, és nem akarta, hogy Isten megkegyelmezzen nekik, és félt is tőlük. Ezért nem arra indult, amerre Isten küldte. Lement a tengerpartra, talált egy hajót, és fizetett, hogy egy messzi városba mehessen velük. Azt gondolta, hogy elmenekülhet Isten elől. A hajó elindult, de hamarosan hatalmas vihar támadt a tengeren. A hullámok egyre magasabbak lettek, a hajó pedig erősen hánykolódott. A tengerészek nagyon féltek. Mindenki rettegett. Közben Jónás a hajó mélyén aludt.

A hajó kapitánya odament hozzá.

– Hogy tudsz aludni ilyen veszélyben? Kelj fel, és imádkozz Istenedhez! 

A tengerészek sorsot vetettek, hogy megtudják, ki miatt történt ez a baj. A sors Jónásra esett.

– Mondd meg nekünk! Ki vagy? Miért jött ez a vihar? – kérdezték.

Jónás így felelt:

– A menny Istenét szolgálom, aki a tengert és a szárazföldet teremtette. Elmenekültem, nem oda mentem, ahová küldött.

A tengerészek ezt hallva még jobban megijedtek.

– Mit tegyünk, hogy elcsendesedjen a tenger?

Jónás azt mondta:

– Dobjatok a tengerbe, és a vihar meg fog szűnni.

A tengerészek először nem akarták ezt tenni. Inkább megpróbálták a hajót a partra kormányozni, de nem sikerült.

Végül Istenhez kiáltottak, majd a tengerbe dobták Jónást. Abban a pillanatban a vihar elállt. A tenger csendes lett.

A tengerészek látták, milyen hatalmas Isten ereje. Nagyon tisztelték Őt, és áldozatot mutattak be neki. Jónást pedig nem engedte megfulladni Isten, hanem odaküldött egy nagy halat, hogy megmentse Jónást.