Jézus egy példázatot mondott egy emberről, akinek két fia volt. A fiatalabbik fiú egy napon ezt mondta az apjának:

„Atyám, add ki nékem a vagyonból rám eső részt!” Az apa pedig megosztotta közöttük a vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, és egy távoli országba költözött. Ott eltékozolta a vagyonát, mert könnyelműen élt. Amikor már minden pénzét elköltötte, nagy éhínség támadt azon a vidéken. A fiú pedig szükséget kezdett szenvedni. Elment, és elszegődött egy ottani emberhez, aki kiküldte őt a mezőre, hogy disznókat őrizzen. A fiú már annak is örült volna, ha megtöltheti a gyomrát azzal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Felkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és immár nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!”

A fiú ezután felkelt, és elindult az apjához. Amikor még messze volt, az apja meglátta őt. Az apa megszánta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta. A fiú pedig ezt mondta: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és immár nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak hívattassam.” Az apa azonban nem küldte el. Hanem ezt mondta a szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És hozzátok elő a hizlalt tulkot, és vágjátok le; és együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott.” És elkezdtek örvendezni.

Az idősebb fiú azonban éppen a mezőn volt. Amikor hazafelé közeledett, meghallotta a zenét és a táncot. Magához hívott egy szolgát, és megkérdezte, mi történt. A szolga így felelt: „A te testvéred jött meg; és a te atyád levágatta a hizlalt tulkot, mivelhogy egészségben kapta őt vissza.” Az idősebb fiú erre megharagudott, és nem akart bemenni. Az apja kijött hozzá, és kérlelni kezdte. Ő azonban ezt mondta: „Ímé, ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha meg nem szegtem a te parancsolatodat; és nékem soha nem adtál egy gödölyét sem, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki a te vagyonodat paráznákkal emésztette fel, megölted néki a hizlalt tulkot.”

Az apa így válaszolt: „Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.”