Hóseás próféta idejében Izráel népe sokszor tett olyat, ami nem tetszett Istennek. Bár az Ő nagyoon sok jót tett velük, mégis gyakran elfeledkeztek Istenről, és nem úgy éltek, ahogy kellett volna. Isten azonban nem úgy tekintett rájuk, mint egy haragos bíró, hanem mint egy szerető apa a gyermekére. Az Úr ezt mondta Hóseás prófétán keresztül:

– Amikor Izráel gyermek volt, megszerettem őt, és Egyiptomból vezettem ki, mint gyermekemet.

Isten emlékezett arra, hogyan vezette népét, hogyan gondoskodott róluk, és hogyan tanította őket lépésről lépésre.

Úgy szerette őket, mint egy apa, aki fogja kisgyermeke kezét, amikor az járni tanul. Így szólt:

– Én tanítottam járni, karomra vettem őket. 

De a nép nem mindig értette meg, mennyire szereti őket Isten. Sokszor elfordultak tőle. Mégis, amikor az Úr a büntetésre gondolt, a szeretete újra és újra megszólalt:

– Hogyan hagyhatnálak magadra? Hogyan adnálak oda? Megindult bennem a szívem, fellángolt minden szánalmam.

Isten szíve fájt népéért. Nem örült ha meg kellett büntetésni őket. Azt szerette volna, hogy visszatérjenek hozzá. Ezért mondta:

– Nem öntöm rájuk izzó haragomat… mert Isten vagyok, és nem ember.

Milyen csodálatos szeretet ez! Amikor az emberek hűtlenek voltak, Isten akkor sem mondott le róluk.