Szíria királya harcolni akart Izráel ellen. Titokban újra meg újra eltervezte, hol támadja meg Isten népét. De Isten mindent megmutatott Elizeus prófétának. Elizeus pedig figyelmeztetni tudta Izráel királyát:

– Vigyázz! Ne menj arra a helyre, mert ott leselkedik rád az ellenség!

Ez többször is megtörtént. Szíria királya nagyon megharagudott.

– Ki árulja el a terveimet Izráel királyának? – kérdezte.

Az egyik szolgája így válaszolt:

– Senki sem árul el téged, királyom. Elizeus, Isten prófétája tudja meg, amit titokban mondasz.

A király ekkor katonákat küldött, hogy fogják el Elizeust. Éjszaka nagy sereg vette körül a várost, ahol a próféta tartózkodott. Lovak, harci szekerek és katonák álltak mindenfelé. Reggel Elizeus szolgája kiment, és meglátta az ellenséges sereget. Nagyon megijedt.

– Jaj, uram! Mit tegyünk? – kiáltotta. Elizeus nyugodt maradt.

– Ne félj! Többen vannak velünk, mint ővelük.

Ezután Elizeus imádkozott a szolgájáért:

– Uram, Istenem, nyisd meg a szemét, hadd lásson!

Isten megnyitotta a szolga szemét. Ekkor meglátta, hogy a hegy tele van tüzes lovakkal és tüzes szekerekkel Elizeus körül. Isten mennyei serege védte őket. A szolga többé nem félt. Megértette, hogy bár az ellenség közel volt, Isten még közelebb volt hozzájuk.